Kedves Eszter!

Örülök ennek a levélnek, hogy valamilyen fórumon megoszthatom az eddigi tapasztalataimat, ami talán más hasznára válik.
Először el szeretném mondani, hogy így 5 hónap után talán kezdem jól érezni magamat, de ahogy más emberekkel is beszéltem, náluk is ugyan így alakult.
A munkafeltételek meglehetősen jók, a felszerelések, amelyekhez hozzáférek, legyen itt szó ultrahangos eszközökről vagy vizsgálatokról, amiket elrendelhetek, messzemenően felülmúlják a magyar átlagot, talán az egyetemi feltételek is, annak ellenére, hogy ez egy, Németországban legalábbis, kis kórház (100 ezer fős a város).
A munkatársak rendesek, a főnök meg olyan amilyen. Kedvesek, mondják, hogy nem baj, hogyha rosszul mondok valamit, csak beszéljek. Ezen a vidéken, NRW-ben, az emberek hozzá vannak szokva, hogy valaki külföldi, így a kiejtésen egyáltalán nem vannak meglepődve, ha éppen egy olyasmit mondok, aminek a kiejtését még nem sajátítottam el vagy relative új szó.
Egyedül élek, a lakásért 500 eurót fizetek (56nm-es 2 szobás lakás, amiben benne van a gáz és a villany) a város közepén, ami szerintem nagyon jó. Közel lakom Kölnhöz és más nagyvárosokhoz, így 30 perc alatt bent vagyok Köln közepén, nem is beszélve arról, hogy éjszaka is mennek a vonatok. Mivel gyakorlatilag csak „túlélő felszerelést” hoztam otthonról, így 5 hónap után is csak részlegesen van berendezve a lakásom, ami annyit tesz, hogy vannak bútoraim, ágy, kanapé, szőnyegek, szekrények, asztal stb., de pl. még tv-m nincs. Persze lehetne, mert már van hitelkártyám is, így megvehetném hitelre vagy részletre(tudtommal részletre itt csak 6 hónapi munkaviszony után lehet vásárolni). De pl. az egyik ismerősömnek a hitelkerete a banknál 10 ezer euro, ő is önökkel jött ki Decemberben. Ami érdekes, hogy ha megtetszik valami, és ha tényleg úgy érzem, hogy meg akarom venni, legyen itt szó óráról, ruhákról, akkor bármikor meg tudom venni, legyen az a hónap elején vagy a hónap végén.
Ha probléma adódik, akkor az általában megoldódik. Sok magyar lakik errefelé, párral össze is barátkoztam, tehát ha fuvarra, szállításra van szükségem, akkor szinte csak egy telefon. A németek is rendesek, most pl. a titkárnő lányával fogunk belekezdünk hétvégétől a komoly nyelvtanulásban. valamint a kórház szervezett a külföldi munkatársak számára német tanfolyamot, amelyet a kórházban tartanak hetente egyszer.
Legtöbb problémám érdekes mód valahogy mégsem a nyelvvel van, hanem azzal, hogy új barátokat szerezzek, főleg úgy, hogy reggel 7kor bent vagyok és du. néha 6-7kor érek haza.
A tervek a jövőre? Bár nem olvasom az otthoni híreket, de ahogy hallom egyre kilátástalanabb, hogy valaha normális körülmények uralkodhassanak otthon. Németország jó hely, de még nem tudom biztosan. Ha a nyelvet rendesen elsajátítom, és lesznek barátaim, akiket nem a munkahelyről ismerek, akkor majd talán jobb választ fogok adni erre a kérdésre.
Végezetül a tanácsom azoknak a kollégáimnak, akik itt akarnak dolgozni, hogy tanuljanak németet, olyan helyre menjenek, ahol vannak ismerősök, vagy legalább magyarok, és ne adják fel, nehéz, de ki lehet bírni, talán :).

Üdvözlettel,

Kozma Áron Róbert